A CRANIOSACRALIS TERÁPIA RÖVID TÖRTÉNETE
A craniosacralis terápia Dr. John E. Upledger, amerikai osteopatha orvos nevéhez fűződik. A terápia gyökerei egészen az 1800-as évek közepéig, A.T. Still, az osteopathia, valamint W. G. Sutherland, a cranialis osteopathia atyjának munkásságáig nyúlnak vissza.
Andrew Taylor Still (1828-1917) az amerikai Polgárháború orvosaként elsőkézből szembesült, majd szembefordult korának hétköznapi hagyományos orvosi gyakorlatával: a rendszeres amputációkkal és a gyógyszerek túlzott használatával. Az anatómiához és élettanhoz visszatérve hitte, hogy a test vázizomrendszerében fennálló szerkezeti diszharmóniát korrigálva a test szerkezetének és vérkeringésének helyreállításával a legtöbb betegség gyógyítható. Sokéves orvosi kutatás és klinikai megfigyelés után új, gyógyszermentes orvosi filozófiáját és módszerét 1874-ben osteopathiának nevezte, majd 1892-ben megalapította az American School of Osteopathy-t, ahonnan az osteopathia mind Amerikában, mind Európában elterjedt.
William Garner Sutherland (1873-1954) Dr. Still kiváló tanítványaként megtanulta, hogy a test szerkezete és működése szoros és kölcsönös kapcsolatban áll egymással. A hagyományos anatómiai tanítások szerint a koponyacsontok az újszülöttkor elmúltával szilárdan egyesülnek. Akkor miért maradnak fenn a koponyavarratok? És miért különbözik az alakjuk? Sutherland rájött, hogy a koponyacsontok életünk végéig állandó mozgásban vannak, és kizárólag pathológiás esetben csontosodnak össze; sőt, a szabad mozgásuk útjában álló legkisebb blokk is idővel fájdalomhoz és betegséghez vezet. Továbbfejlesztette Still osteopathiás technikáit a koponyacsontok mozgására nézve. A varratok blokkjainak oldására kidolgozott módszerét cranialis osteopathiának nevezte.
John E. Upledger (1932-2012) amerikai osteopatha orvos egy idegsebészeti műtét során találkozott először azzal a jelenséggel, hogy az agyat és gerincvelőt körülölelő háromrétegű hártyarendszer folyamatos ritmikus mozgásban van. Ez a ritmus élesen elkülöníthető volt a szív vagy a légzés ritmusától, melyeket a műtét alatt monitorokon követtek. Ez addig ismeretlen, önálló ritmussal rendelkező élettani rendszer létezésének bizonyítására és működésének leírására Dr. Upledger a Michigan Állami Egyetem Orvostudományi Tanszékének biomechanika professzoraként létrehozott egy orvosokból, anatómusokból, biomérnökökből álló kutatócsoportot. 1975 és 1983 között a csoport elsőnek igazolta tudományosan, hogy az újszülöttkor elmúltával a koponyacsontok nem egyesülnek szilárdan, hanem életünk során folyamatos, ritmikus mozgásban vannak. Ez teszi lehetővé az agyunkat körülvevő agyi-gerincvelői folyadék termelődése és felszívódása által létrejött nyomásváltozáshoz való térfogati alkalmazkodást, amely a koponyán és a testen is bárhol kitapintható. E önálló ritmussal rendelkező élettani rendszert Dr. Upledger craniosacralis rendszernek nevezte, utalva ezzel a rendszer két anatómiai végpontjára, a koponyára (cranium) és a keresztcsontra (sacrum). A rendszer harmonizálására általa kifejlesztett terápiát hívjuk craniosacralis terápiának, amely mind elméletében, mind technikáit tekintve élesen különbözik a cranialis osteopathiától. A michigani kutatóévek óta Dr. Upledger számos könyvet és cikket írt munkájáról és a módszerről, mellyel ezreket gyógyított és melyet ezreknek tanított. 1985-ben megalapította az Upledger Institute Internationalt, azt a gyógyító és oktató központot, amely azóta a világ legnagyobb egészségügyi továbbképző intézetévé nőtte ki magát. Az anyaintézetnek több mint 60 országban alakult Sattellite-ja, ahol az Intézetben kidolgozott szigorú előírások szerint oktatják a craniosacralis terápiát. (Bővebben lásd az Upledger Institute International menüpontban.)
Időpontfoglalásért keressen bennünket a +36209420074-es telefonszámon!
